Az egészséges kapcsolat mutatói
Jó irányba halad a kapcsolatod, vagy az ún. mérgező kapcsolat határát súrolja? Az egészséges kapcsolatnak ezek a jelei megnyugtathatnak és ugyanakkor irányt is adhatnak. Honnan
Ez a „DE” a mai kor egzisztenciális panasza. Ez a táptalaja sok a beszélgetésnek, ez vezet nagyon sokszor a pszi szakemberhez (is). Krónikusan elégedetlenek vagyunk? Mi kell még? És mi van, hogyha a „látszólagos” érzelmi és anyagi siker mögött a „rosszul-lét” oka egyfajta intellektuális-szellemi éretlenség?
Sok szó esik manapság a „wellbeing”-ről, azaz a jóllétről…de ugyanúgy jelen van, – ha nem nagyobb mértékben – a „badbeing”, vagyis a rosszullét is. Értelemszerűen ez nem a fizikai-testi rosszullétet jelenti, hanem azt, hogy nem érzem magam jól a bőrömben, vagyis rosszul érzem magam. Van férjem/feleségem, egészséges gyerekeim, munkám, kényelmes házam, elég pénzem. Mégis teher az életem. Alkalmatlannak érzem magam a boldogságra. Ezt hallottam a minap…„Miért nem lehetek boldog? A – végső soron – túl monoton létezés miatt? A túl magas elvárásaim, eszményeim az életről? Nem azért, mert mindig többet akarunk?
A szeretet elfelejtése
Természetesen minden történet, minden létezés egyedi; mégis gyakran tapasztaljuk, hogy az a bűntudat, amely megakadályozza a boldogságot, szinte mindig korai gyermekkorból származik. Különösen gyakori a nem kívánt gyerekeknél, vagy azoknál, akiket túlságosan igényes szülők nevelnek. Korai éveiktől fogva túlságosan soknak érzik magukat, önbecsülésük hiányában igyekeznek először a körülöttük lévők szükségleteit kielégíteni, anélkül, hogy saját jólétükre gondolhatnának. Annak reményben, hogy szeressék őket, valahogy arra kondicionálódnak, hogy felejtsék el magukat, és éljenek másokért. A boldogságra való alkalmatlanság a depressziós szülők gyermekeinél is gyakori. Nehéz, komor légkörben nőnek fel, egy apa és egy anya között, akik sötét szemüvegen keresztül látják a világot, és átadják nekik a létezésnek ezt a látomását, megkönnyebbülés és színek nélkül. Bűnösnek érzik magukat örömkitöréseik miatt, és ez fokozatosan elhalványul. A jelenséget felerősíti, ha ráadásul a szülők babonás hajlamot mutatnak: „Ne örülj túl gyorsan, rejtsd el az örömödet, különben szerencsétlenség vár rád. A ház mindig leéghet, az autó megsérülhet, a szeretett személy meghalhat…és különben is minek örülni, amúgy is olyan nehéz az élet. Itt általában más szavakat is szoktak használni.
A panaszkodás a józanság bizonyítéka
A bűntudatot kiváltó keresztény kultúra, amelyben elmerülünk, távolról sem segít abban, hogy helyrehozzuk magunkat egy mondjuk szürke gyermekkor után. Boldogság, jogunk van hozzá, sőt feladatunk is most már, mindenhol ez olvasható. E felszólítások ellenére azonban az ujj érintése sokak számára konfliktusforrás marad: „Érdekes munkám van, nincs anyagi gondom, van egy tetőm, egy társam, aki mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen. Nem tudom megtenni, mert túl sok ember van nyomorúságban” – mondja Sophia, a 32 éves egészségügyi titkár. Annál is inkább bűnösnek érzi magát, hogy ezen a bolygón az emberek, akik kint alszanak, és nem esznek jóllakott, sokak. Mintha megtiltanád magadnak, hogy boldog légy, tetőt adna a hajléktalanoknak vagy kenyeret az éhezőknek! Főleg, hogy ez az érzés a depresszió vagy egy jó depresszió előhírnöke is lehet. Főleg, ha az ember belső ürességet, semmi utáni vágyat érez, ha gondolatai, gesztusai lelassulnak, ha álmatlanságban szenved. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a boldogulásra való képtelenség, a bűntudat és a depresszió szükségszerűen kóros tünetek, amelyeket mielőbb meg kell szüntetni. Az általuk közölt panasz azonban megérdemli, hogy meghallgassák. Valójában Marithé Couchevellou pszichoterapeuta és szofroterapeuta szerint a „mindenem megvan ahhoz, hogy boldog legyek, de nem vagyok az” egy tisztább, érettebb önmagunkkal kapcsolatos kérdés kezdete: Ki vagyok én? Mire van igazán szükségem?
„A fogyasztási eszméket örököltük, a haladásba vetett hiteket, amelyek kedvesek a háború utáni társadalom számára” – magyarázza. A mai világot felnőttek építették, akik fiatal korukban nélkülözést, éhséget, félelmet éltek át. Így természetesen megpróbálták megmenteni őket gyermekeiknek, unokáiknak, a jelszavakkal: anyagi fejlődés, birtoklás, fogyasztás. Így vált elménkben a boldogság szimbólumává a harmonikus, semmiben sem hiányzó család, a szép ház, a nagy autó, a jó munka. „Ha megvan a teljes lista, mindenem megvan ahhoz, hogy boldog legyek! gondolkodásra késztet bennünket. Pontosan ezeket a kliséket kell azonban megkérdőjelezni ahhoz, hogy belássuk, a lényegeset nem lehet megvásárolni. Marithé Couchevellou magabiztos: „Régebben csak a bölcsek töprengtek a létezés értelmén. A gazdasági válság, az új életstílusok, a válások, újraházasodások megszaporodó száma, a munka szűkössége miatt sokkal gyakrabban van lehetőségünk feltenni magunknak a kérdést, hogy jól döntöttünk-e, mi értelme van tettünknek. Engedjük meg a reményt
javasolja: „Talán ez a lét és a létezés, a természet és a kultúra, a szakmai élet és a magánélet közötti megbékélés kezdete.
Ami radikálisabb, Virginie Megglé pszichoanalitikus úgy véli, hogy ha azt mondjuk, hogy mindenünk megvan ahhoz, hogy boldogok legyünk, de nem vagyunk azok, az egy kísérlet a pozitív lázadásra ez az „erőtápláló társadalom”. Ez egy módja annak, hogy kihívd ezt a „nagy anyát”: nem vagy mindenható, még engem sem tudsz legyőzni.
Felnőttek, akik hisznek a Mikulásban
„A túlzás uralma alatt élünk az émelygésig. A végén minden összezavarodik: a macska, a gyerek, az autó, a ház, a legújabb okos-telefon, a kellékek és a létfontosságúak. De az áruk bősége önmagában nem lehet elégedettség forrása. A szekrényeim megtelhetnek ruhákkal anélkül, hogy tudnám, hogyan kell öltözködni. Mert ez a tudás nem az öltözékeim számától függ. Az élethajtó, az irigység területéhez tartozik. A tető, az ennivaló, a biztonság az ember alapvető szükséglete, a boldogság belső lendület kérdése. A vágy újjáélesztése prioritás – figyelmeztet Virginie Megglé: vessen véget annak az illúziónak, hogy lehetséges „minden megvan”. „Kicsit mint a Mikulásba vetett hit, felnőtt verzió. „Minden neki megy” – mondják egy gyönyörű gyerekről
De ne tévedjen. A szülőknek ez a kijelentés módja: abszolút „mindent” megadunk neki, amire szüksége van, nincs oka panaszra. Vagyis nincs joga panaszkodni. Ezt a beszédet integrálva a gyermek azzal a gondolattal nő fel, hogy valóban „mindene” van ahhoz, hogy boldog legyen, bűntudatot fog érezni, vagy abnormálisnak találja a panaszkodást. Egészen addig a napig, amíg be nem vallja, hogy lehet, hogy oka van arra, hogy ne legyen elégedett azzal, amije van. És hogy elhatározza, hogy a lényére összpontosít: amire ennek a lénynek szüksége van, az értelmet ad az életének… Csak hát neki senki nem mutat utat. Ha úgy döntünk, hogy segítséget kérünk, beiratkozunk szakmai gyakorlatokra, személyes fejlesztő workshopokra, ezek csak általános útmutatók, amelyeket adunk. A filozófia például arra kötelez bennünket, hogy örüljünk annak, amink van.
Az élvezettől való függőség
Sajnos elménk hamar megszokja azt, ami egészen a közelmúltig olyan intenzív örömet okozott neki – ezt a jelenséget a pszichológusok „hedonikus alkalmazkodásnak” nevezik. Megszokjuk, hogy van otthonunk, jó munkahelyünk, rendszeres fizetésünk
Még az a finom, izgalmas öröm is, hogy életünk férfijával vagy nőjével találkoztunk, többé-kevésbé hosszú távon elhalványul. Pszichológiailag nem az örök boldogságra vagyunk építve, a boldogságra egyszer s mindenkorra. Lehetséges-e harcolni a „hedonikus alkalmazkodás” ellen? A pozitív pszichológiai szakemberek a rutin, az egyhangúság elkerülésére, tevékenységeink diverzifikálására hívnak bennünket. Arra biztatnak bennünket, hogy emlékezzünk arra, hogy nem mindig volt szép házunk, érdekes munkánk stb. És hogy elveszíthetjük őket. Semmi nagyon boldog
Virginie Megglé szkeptikus: „Nincs univerzális megoldás a boldogságra. A pohár, amelyet félig üresnek látunk, a pozitív pszichológia azt kéri, hogy félig telinek lássuk. De lehet, hogy jobban járunk, ha a poharunk félig üres – azért, hogy minél tisztábbak legyünk, vagy hogy ne csalódjunk, ha reményeink szertefoszlanak. „Úgy nyerünk, ha ihletet merítünk a különböző technikák és irányzatok által kínált, vagy mások számára oly jól bevált receptekből. De soha nem leszünk boldogok, ha mimetikusan alkalmazzuk őket, mint a jó tanulók. „Ha lenne egy tanácsom, az a következő lenne: „Tízszer is kihagyhatod a receptet, a lényeg, hogy magad készítetted.
Ahogy egyenlőtlenség van az élettörténetekben és utakban, egyenlőtlenség van a boldogságban, pontosabban az örömszerzési képességben. A boldogság képessége is biológiai eredetű. Veleszületett, más szóval a génekben íródott, de szerzett is, különösen kora gyermekkorban. Az anyai melegség, a körülötted lévőkkel fenntartott érzelmi kapcsolatok minősége, a kulturális és társadalmi fejlődés, vagy éppen ellenkezőleg, a korai hiányosságok, rossz bánásmód gazdagítja vagy csökkenti az agyi készségeket, hogy alkalmazkodjanak és megközelítsék a boldogságot. A biológia és a pszichológia szorosan összefonódik.
Agyi szinten a „jutalmazó kör” aktiválása az, ami jó közérzetet biztosít, különösen egy neurotranszmitter, a dopamin felszabadulásával. Az emlősöknél az alapvető szükségletek – szomjúság, éhség, szaporodás – kielégítése serkenti, de az ember egyedülálló abban, hogy ezt a kielégítést gondolattal is aktiválni tudja. Már a jólét említése is felkelti a jólét érzését neurobiológiai szinten. Talán ez is a boldogság képessége
Facebook
Bálint Piroska
„Lélekre hangolva"
Hogyan lehet összeegyeztetni párkapcsolatban a libidó(k) közötti különbséget?
Hogyan lehet kezelni a libidó különbséget párkapcsolatban/a szexuális partnerrel? Néhány lehetőség ebben a cikkben és a különböző meglévő terápiákban. Amikor két szív különböző ritmusra dobban
Társszerelem: hogyan működik ez a stabil kapcsolatot ígérő páros élet?
A szenvedély – tudjuk szinte mindannyian – csodálatos abban, hogy felforgatja életünket, és elragad bennünket a felkavaró, édes érzések és érzelmek forgatagában. De a szenvedély
9 jel, ami az érzelmi érettséget mutatja
Érettségről akkor beszélünk, ha elértük a teljes testi, értelmi és érzelmi fejlődést. Ha bizonyos helyzetekben meg is lehet állapítani egy ember érettségét, amikor a sajátunkról
„Mert annyi ölelés fönnakad a világ ág-bogán…”
Írja József Attila a fent idézett mondatot, mert ő is tudta…és hiányolta is, valószínűleg. A szorongás/stressz tüneteinek csökkentésének, és az általános elégedettségünk fenntartásának érdekében elengedhetetlen
6 rossz szokás, ami tönkreteszi a boldogságunkat
Életmódbeli szokásaink közvetlenül befolyásolják közérzetünket. Étrendünk nemcsak testileg, hanem lelkileg is hatással van egészségünkre. Lelkiállapotunk hatással lesz a morálunkra. Életmódbeli szokásainknak, még a triviálisnak tűnőknek
Mit NE mondjunk magunknak, ha önbizalmat szeretnénk?
Az önbizalom elengedhetetlen az életben való előrelépéshez, a kihívásoknak való megfeleléshez és a felmerülő nehézségekkel való szembenézéshez. Az önbizalom a pszicho-szociális készségek közül az egyik
A helyettesítő szex – avagy mire használjuk még a szeretkezést?
A szeretkezés önmagában egészséges és jótékony, ám amikor megpróbáljuk használni megoldatlan, elfojtott érzelmi problémák maszkírozására, vagy kielégítetlen érzelmi hiányaink betöltésére, számos okot adhat szenvedésre vagy
Milyen típusú kötődés köthető a kényszeres szexuális viselkedéshez?
Az utóbbi évtizedekben közismertté és egyre fontosabbá váltak az emberi kapcsolatokat jellemző kötődési típusok elmélete. Céljuk valójában annak (is) megértése, hogy mi alakítja az emberek
Ambivalens kapcsolatok
Mindennapi életünk tele van ambivalens – másképp fogalmazva kétértelmű, visszás – kapcsolatokkal. Néha már nem tudjuk, melyik lábunkra álljunk, hogy jó legyen, de kénytelenek vagyunk
